prezenter

Koincidens

strtsr

Bohus Réka, Eperjesi Ágnes, Robitz Anikó – Triangle / TOBE Gallery 2016. június 3. - július 6.

Malevics művészetének geometrikus alakzatai föld körüli pályára álltak. Ezek az égitestek időről-időre metafizikus tömegvonzással hatnak a művészekre, pedig az ikonikus képek születése óta eltelt 100 év, ráadásul az előzőnél nagyobb sebességgel.

Bohus Réka, Eperjesi Ágnes és Robitz Anikó közös kiállítása a tárgynélküli világot idézi meg. A kiállítótér keskeny, hosszúkás, csupán néhány négyzetméter, önmagában is hasonlít egy ledöntött és kifordított emlékműre. Akarva vagy akaratlan, spontán összeolvadásnak lehetünk tanúi, a beüvegezett fotók tükrökként viselkednek a sötét felületeken, saját mértani formájukat egymásba vetítik. A képek alatt pedig se név, se cím nem ad igazodási pontot.

Mindhárom művész a fotográfia eszközével alkotott. Bohus Réka használaton kívüli tárgyakat fényképez, felismerhetetlenségig darabolja és alakítja át játékos, de itt-ott még iskolai feladat ízű kompozíciókká. Eperjesi Ágnes fotogramjai az optikai színkeveréssel és a mellékdenzitással való kísérletezésének következő logikus lépése. Robitz Anikó festői épületrészletei pedig átalakítatlan fotóbizonyítékai a malevicsi tiszta szenzibilitásnak.

A Triangle című csoportos kiállítást a tájékoztató szöveg szerint Malevics-reflexiók és a szuprematizmus mentén fűzték fel. De vajon el lehet-e várni a mai közönségtől, ami hozzá van szokva az indexelt, koncepciókkal alátámasztott, fogyasztásra előkészített látványhoz, hogy egy szuprematista műben annak esztétikuma által valóban felfedezze, vagy akár csak keresse a tárgynélküli, tiszta érzetet? És akkor, amikor a művészek jelentős része kivételes érzékenységét társadalmi problémákra való reflektálásra fordítja, nem gondolhatjuk-e azt, hogy ez a másik világ inkább tétnélküli, mintsem tárgynélküli?

Bohus, Eperjesi és Robitz különböző intenzitással kapcsolódik a malevicsi filozófiához. Máshol tartanak saját útjukon belül, mindhárman más irányból érkeztek, és valószínűleg másfelé haladnak tovább. Ezért a Triangle című kiállítást felfoghatjuk vektoraik egyetlen metszéspontjaként.


robitz