|
Kezdőlap
|
|
Hogyan tartsunk nyilvános beszédet?
A közönség dönti el, hogy megválaszt-e bennünket,
ő vásárol tőlünk, neki köszönhetően lesz vagy nem lesz új állásunk.
Nézőknek, választóknak, ügyfeleknek kommunikálunk
és legtöbbször a jövőnk múlik azon,
hogy megértik-e nekik szánt üzeneteinket.
Mindezek tudatában bámulatos,
hogy ezt a fölöttünk pálcát törni képes teljhatalmat,
hallgatóinkat mi, nyilvános beszédet tartók,
bármikor készek vagyunk könnyekig untatni.
Egy hat évvel ezelőtti Karácsonyi vacsorán, hosszan beszéltem alkalmazottaim érdemeiről, a cég eredményeiről és a biztató jövőről. A teremben sötét volt, szónoklatomat falra vetített PowerPoint diák illusztrálták, amelyekre kék alapon sárga betűkkel zsúfoltam fel beszédemet - csak az ég tudja milyen megfontolásból – szóról szóra.
Éppen az együttműködés erejénél tartottam. Bekapcsoltam a Gladiátor című film nagyjelenetét, és miközben a többiek nézték Russel Crowt gyalogosan győzelmet aratni a harci szekerek felett, én azt gondoltam: - Alighanem ez életem legjobban sikerült prezentációja.
Az előadás végén valamelyik fiú szemében könny csillogott. Odamentem hozzá, beszélgettünk egy kicsit, azt akartam megtudni, hogy mi hatotta meg.
Nem sokkal később, túl e tanulságos párbeszéden eltűnődtem azon, hogy nem kellene-e egy törvény, amely kegyetlenül bünteti az őszinteséget. A kolléga tudniillik azt a választ adta nekem: - Hát, hogy őszinte legyek a bevétel görbék nem nagyon érdekelnek, a film meg már régebben se' tetszett. Hogy ne unatkozzam, még a prezentáció előtt rendeltem egy sört, és amikor hátranéztem, hogy jön-e már a pincér, a szék karfáján lógó kabátom gallérja beleütődött a szemembe. Na, ettől eredt el a könnyem."
A Karácsonyi parti után az erős késztetésen kívül, amely a fiatalember szájon törlését sürgette, valami más is felébredt bennem. Alighanem a megértettség iránti vágy lehetett. |
| Kelletlenül láttam be, hogy egy előadás hallgatói olyanok, mint az esküdtszék tagjai az angolszász törvénykezésben. Végigülik a tárgyalást, aztán anélkül, hogy egyetlen elismerő vagy elutasító megjegyzést tennének, hátunk mögött hozzák meg a sorsunkat eldöntő határozatot. Ennek ellenére mi, magyar felszólalók, általában közönségünk fülének érdektelenül fogalmazunk, megnyugvással tölt el bennünket a gondolat, hogy beszélgetőpartnereink a mi szellemi fölényünk miatt nem képesek fölfogni mondanivalónk lényegét, és csak úgy villog a szemünk, ha valaki a hallgatóság soraiból kritikával illet bennünket. |
"A közönség azért jár színházba,
hogy meglepődhessen, de csakis
olyasmin, amire előzőleg felkészült."
(Tristan Bernard)Mit akar a hallgató?
Magam is meglepődtem rövid vizsgálódásom eredményén, amely arra keresett választ, hogy mi teszi boldoggá a közönséget. Hiszi vagy nem, a hallgatók elvárják, hogy mondanivalónkból rögtön az első percben kiderüljön, miért hívtuk meg éppen őket a prezentációnkra. A mi termékünk, a mi cégünk, a mi életünk, a mi személyes anekdotánk, a mi elért eredményeink cseppet sem érdeklik az embereket.
Az ő életük, az ő jövőjük, az ő mindennapjaik, az ő elérhető eredményeik. Ezek azok a témák, amelyek lázba hozzák a velünk szemben ülőket. A közönség az előadásunk alatt saját magáról szeretne hallani valami meglepőt, szórakoztatót és hasznosat. Csakis olyan történet érinti meg, amelyet maradéktalanul képes átélni vagyis, amelynek ő a főszereplője.
|
Miért nem panaszkodnak a magyar hallgatók? | A magyar előadók PowerPoint diákra jegyzetelnek |
Mialatt az után kutattam, hogy vajon mennyire elfogadott a szürke szónoklatok intézménye Magyarországon, különös adatokra bukkantam. Az előadók kilencven százaléka a felszólalást megelőző nap estéjén gondol először másnapi prezentációjára. Nem tartanak főpróbát, holnap közölni kívánt gondolataikat nem mondják ki hangosan. Legtöbben közülük PowerPoint diákra jegyzetelnek, s ezeket inkább saját emlékeztetésükre, mintsem a közönség kedvéért vetítik ki maguk mögé a színpadon. A magyar előadók, mondanivalójukat spontán szórják a hallgatókra, prezentációjuknak legtöbbször nincs szerkezete. Sokan közülük azt állítják, hogy nekik nem szükséges előkészülni a felszólalásra, már régen a szakmában vannak, képesek összefüggően beszélni munkájukról, és bíznak saját személyes varázsukban.
A hallgatók magatartása is tanulságokkal szolgált számomra. A konferenciákra ellátogatók több, mint nyolcvan százaléka nem találja értékesnek az információt, amelyet egy szakmai rendezvényen a szónokok eljuttatnak hozzá. Ugyanez a nyolcvan százalék szinte semmit sem tud felidézni a hallottakból három nappal a konferencia befejezése után.
|
| Magyarországon egy rosszul sikerült konferencia után
kétezer hallgatóból, mindössze hárman jelzik elégedetlenségüket a szervezőknek.
|
A magyar közönség nem panaszkodik. Normálisnak gondolja az érdekességet teljes mértékben nélkülöző előadásokat és nem tartja valószínűnek, hogy bármi is változna, ha kritikáját írásban is megfogalmazná. Ezért Magyarországon kétezer hallgatóból mindössze három hajlandó időt szánni arra, hogy szót emeljen egy nyilvános beszéd színvonala ellen. Őket minden esetben a vannak, akiket egyszerűen nem lehet boldoggá tenni, kisebbséghez sorolják az előadók.
Megbizonyosodhattam tehát arról, hogy a szürke szónoklatok intézménye elfogadott hazánkban. De amikor megnéztem néhányat Tony Buzan, Ken Robinson, Steve Jobs, Bob Thurman, Winston Churchill beszédeiből, egy újabb kérdés megválaszolása vált sürgetővé számomra: vajon bizonyos, hogy ami normális, az egyben természetes is?
Amikor kisgyerek voltam, száznál is többször hallottam bizonyos Zöld Nyúl kalandjait. Nagymamám értette a dolgát, mindig volt nála egy pár zokni, amit mesemondás közben, a történések illusztrációjaként hol szétválasztva két fülébe, hol összegöngyölve saját szájába tömött. A mese végéhez közeledve még évek múltán is gyorsabban vert a szívem, pedig a végkifejlet soha egyetlen betűt sem változott. Nagyi, Zöldike milliomodik megemlítésénél is ügyelt arra, hogy jól szórakozzam.
Korábban feltett kérdésemre, mindenki jól ismeri a választ. Nem természetes, ha egy ember tartalommentes, izgalmat nélkülöző előadásával untatja hallgatóit. Különösen nem, ha e beszédért előléptetésben, megrendelés vagy parlamenti mandátum elnyerésében kíván részesülni. Egy beszéd valódi főszereplője a közönség. Ha ön szólásra emelkedik, egyetlen célja, hogy a hallgatók átéljék felfedezésének jelentőségét, világosan lássák, hogy miért van szükségük az árura, amelyet eladni készül vagy, hogy miért érdemes önt alkalmazniuk a szóban forgó állásra. Nem kérheti közönségétől, hogy meghalljon egy információt, csak azért, mert önnek érdeke fűződik ehhez. Ha előadói ambíciói vannak, sikere attól függ, hogy vajon hajlandó-e megtanulni hallgatóságának nyelvét, vagy sem.
|
Milyen nyelven beszél a közönség?
Előadói stílusom, végül egy szomszédos pályán teniszező pár közreműködésével született meg. Egy skatulyából kihúzott fiatalember és félénk barátnője játszottak mellettünk, a fiú fölényeskedőn próbálta bevezeti a lányt az adogatás rejtelmeibe:
- Így, földobod, ééés beleütsz – kiabálta. A labda már ott is volt a másik oldalon, és olyan erővel találta el a lány vállát, hogy az feljajdult fájdalmában. – Ne legyél már ilyen lassú! Na még egyszer – adta ki az utasítást a fehér ruhás dalia, aztán – Ász! Így kell ászt ütni! – bömbölte, miközben a másik térfélen a barátnő az esélytelenek lomhaságával mozdult a labda irányába. Ezt az ütést még két ász és két oroszlánbőgés követte. Aztán már csak a szemközti oldalról átsüvítő teniszütőt láttuk, amint a hálóhoz közeledő férfi előtt néhány centiméterrel, belecsapódik a salakba.
- Játssz egyedül – mondta a lány, és lement a pályáról.
Az incidenst követően, valahányszor azon kaptam magam, hogy mások értetlenkedésén zsörtölődöm, megvizsgáltam, hogy véletlenül nem ütöttem-e ászt térfelükre. Egy idő után kénytelen voltam észrevenni, hogy hallgatóságom, felszólalásom első perceiben, minden idegszálával rám összpontosít, s figyelme csak akkor kalandozik el, amikor észreveszi, hogy a neki szánt információt saját, marslakó nyelvemen próbálom eljuttatni hozzá. Azonban ha megtanulom közönségem nyelvét és ezen szólalok meg, a szakzsargon okozta feszültség megszűnik, a hallgatók együttműködővé válnak, és az egyszerűen fogalmazott mondatok ellenére, eszükbe sem jut megkérdőjelezni, hogy szakértője vagyok-e előadásom témájának.
Tapasztalatomat szívesen teszem közkinccsé: ha egy előadó szavai nem találnak megértésre, az nem a hallgatók hibája. A bolygó legkiválóbb kutatói, orvosai, politikusai, fizikusai meg nem értett zsenik maradnak mindaddig, amíg bonyolult gondolataikat le nem fordítják a közönség nyelvére.
Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a nyelvtanulás nem segít a mondanivalóval nem rendelkező előadókon. A közönség bámulatos érzékkel azonosítja be a felkészületlen, unott, füllentő vagy mellébeszélő előadókat. |
| Ha van mit mondania és van kihez szólnia, már csak azt kell eldöntenie, hogy milyen hosszan beszéljen.
A második világháború ideje alatt a futárok egymásnak adták Winston Churchill irodájának kilincsét. Vaskos helyzetjelentéseket tettek a miniszterelnök asztalára, majd sietősen távoztak. Churchill eleinte minden idejét e jelentések tanulmányozásával töltötte, később azonban úgy ítélte, hogy az akták terjengősek, csekély érdemi információt tartalmaznak, s ezért a legtöbb esetben feleslegesen rabolják idejét. 1941-ben végül a következő feljegyzést intézte az admiralitás első lordjához, azaz a tengerészeti miniszterhez:
"Kérem, hogy még a mai napon jelentse - egy papírlap egyik oldalán - hogyan alkalmazkodik a Királyi Haditengerészet a modern hadviseléshez."
|
A TED (Tehcnology, Entertainment, Design) az Egyesült Államokban, nonprofit szervezet formájában jött létre azért, hogy Európában, Ázsiában és Amerikában szervezett konferenciáin irodalmárok, zenészek, akadémikusok, feltalálók „terjesztésre megérett gondolatait” tegye közzé. (megjegyzés: a konferenciasorozat szlogenje angolul: „ideas, worth spreading”.) A mindenki számára elérhető bemutatók, - vagy ahogyan a szervezők nevezik a TED Beszédek - időtartama kötött, a körültekintően válogatott meghívottaknak mindössze 18 perc áll rendelkezésére prezentációjuk megtartására, függetlenül attól, hogy milyen híres tudósok, államfők vagy ünnepelt művészek.
A www.ted.com oldalon látható több ezer videófilmet szemlélve megállapíthatjuk, hogy aki mestere szakmájának, könnyedén képes húsz percbe sűríteni előadásának anyagát, még ha az elmúlt három évszázad történelmének bemutatása is a feladata. Húsz perc, de ennél jóval kevesebb idő is elegendő egy beszéd megtartására. A világon még senki sem panaszkodott egy felszólalás rövidsége miatt. Ha különleges oka van, természetesen hosszabbra is nyújthatja felszólalását, de arra kérem, hogy kicsivel több, mint negyed óránként anekdotákkal, érdekes személyes élményekkel, szellemes idézetekkel pihentesse közönsége elméjét.
|
Az ősrobbanástól napjainkig, húsz érdekfeszítő percben
| A korábban említett karácsonyi mulatság után magamon és hallgatóimon, - amiért most tőlük szívből bocsánatot kérek - kikísérleteztem egy Felszólalás Varázslót. Beiratkoztam egy amerikai forgatókönyvíró iskolába, majd kölcsönvettem egy kifejezetten prezentációs forgatókönyvek létrehozására szerkesztett űrlapot Cliff Atkinsontól, a Beyond Bullet Points című könyv szerzőjétől. A nyomtatvány angol nyelven, a szerző weboldaláról szabadon elérhető, de ha kívánja, megosztom önnel az általam fordított magyar változatot is: |
 | A forgatókönyvsablon azt kívánja bemutatni, hogy az eleje – közepe - vége tagolásnál árnyaltabb elbeszélői szerkezetben kell gondolkodnia, ha a Hollywoodi filmipar termékeihez szokott közönséghez óhajt szólni.
forrás: sociablemedia.com- Cliff Atkinson
|
| A forgatókönyvsablon lehetővé teszi, hogy egy A4-es lap egyetlen oldalán elkészítse egy 5- 15- vagy 45 perces prezentáció teljes forgatókönyvét. Rávilágít arra is, hogy egy előadó csak akkor képes fenntartani a hallgatók figyelmét, ha tudatosan építi fel nyilvános beszédének ívét, történetében pontosan helyezi el a drámai fordulatokat, krízis pontokat és helyesen határozza meg a katarzis bekövetkeztének pillanatát is. A forgatókönyvhöz pontos kitöltési útmutatót talál az Amazon.com oldalon megrendelhető Beyond Bullet Points című könyvben. Természetesen magam is szívesen segítek soron következő nyilvános felszólalásának megírásában, de a könyv sokkal olcsóbb és sokkal ritkábban ripakodik önre munka közben, mint én. |
| Ez egy kétnaponta érkező, háromfejezetes, egyenként 3-5 oldal terjedelmű,, PDF formátumú, képekkel illusztrált, könnyen olvasható oktató anyag, amelyben a szerintem legfontosabb prezentációkészítési tudnivalókat teszem közzé.
|
Fel tudok ajánlani azonban egy ingyenesen letölthető e-bookot olvasóimnak, amelyben összefoglaltam azt a három szabályt, amelyet feltétlenül ismerniük kell, mielőtt írni kezdik prezentációjukat. A könyvet három részletben küldöm el mindenkinek, aki az alábbi linkre kattintva, nevének és e-mail címének megadásával, regisztrál rendszerünkben. >>> Kérem, kattintson erre a linkre és töltse le a Prezentációkészítés első szabályát! Aki úgy dönt, hogy a három prezentációs szabály letöltés után is olvasóm marad, további három írásra és egy inspiratív videofilmre számíthat tőlem, amely művek a színpadra lépésről, a társasági tréfáról, a társalkodás művészetéről és a lehetetlennek tűnő lehetőségről születtek. Ha megengedi, küldök információt Motivációs Szónoki képzéseim időpontjáról és helyszínéről is. Nem maradt más feladatom, mint leszögezni, hogy amikor Ashley Brilliant ezt nyilatkozta: "A darabom nagyszerű volt, de a nyavalyás közönség nem értette." valójában csak viccelt. Ezt tartsa a fejében, ha a jövőben, fontos üzenetet szeretne továbbadni közönségének. Ha nyilvános beszédének szerkezetével kapcsolatos kérdése merülne fel, és szeretne szót váltani velem, kérem, írjon nekem a
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
címre. Üdvözlettel Keresztesi Judit |
|
|
|
|
3 szabály feliratkozás
 Aki úgy dönt, hogy a három prezentációs szabály letöltés után is olvasóm marad, további három írásra és egy inspiratív videofilmre számíthat tőlem, amely művek a színpadra lépésről, a társasági tréfáról, a társalkodás művészetéről és a lehetetlennek tűnő lehetőségről születtek.
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Az erdők és a köztünk köttetett megállapodás értelmében mi újrapapírt használunk, ők cserébe évszázadokon át tisztítják a levegőnket.
|
